Szerző: D-Balogh Andrea, 2017. január 9.
A Huron-tótól keletre, az Appalache-hegységtől délre húzódó erdős területet (a mai New York északi részén) uralta az 1300-as évektől kezdve az Hosszúház Öt Nemzete nevű, öt indián népet tömörítő törzsszövetség, amelyet ma irokéznek ismerünk (legtöbben Cooper regénysorozatából, a Nagy Indiánkönyvből).
Szövetségük sikeresnek bizonyult, 1649-ben legyőzték a huronokat, és átvették a prémkereskedelem feletti ellenőrzést. 1714-ben egy újabb törzzsel bővültek. Ugyan egy ideig belebonyolódtak az angol-francia versengésbe, de 1783-ban ügyesen politizálva védték érdekeiket az amerikai állammal szemben.
1877-ben Lewis Morgan antropológus a New York területén élő irokézeknek szentelte "Ancient Society" (Ősi társadalom) c. tanulmányát. Ebben leírta az akkor még elevenen létező törzsi életmódjukat, innen ismerhetjük ma is. (A műnek olyan meggyőző ereje volt, hogy hatott Friedrich Engels-re is, aki "A család, a magántulajdon és az állam eredete" c. munkájában többek között az irokézek társadalmára alapozta a primitív (őskori) kommunizmus elméletét.)
Az irokézek ekkortájt, a XIX század végén még mindig hosszúházakban éltek. Ezek olyan jókora épületek voltak, hogy 30 család is elfért egyetlen ilyenben. A ház közepe szabad térnek számított, és oldalt hálókamrák nyújtottak pihenést a lakóknak. Ezekben az együtt élő nagycsaládokban férfiak és nők úgy alakítottak egymással intim kapcsolatokat, ahogy kedvük tartotta. Voltak olyanok, akik e szabadságban is egy partnerhez ragaszkodtak, de általános volt a többpartnerűség, illetve a szexualitásra nem vonatkozott féltékenység és a kizárólagosság megkövetelése. A poliamoria szoros családi, közösségi hálót alakított ki, ahol a közös gyerekekért mindenki felelős volt (a biológiai apaságnak nem volt sok jelentősége, általában nem is volt biztosan kideríthető). 
De Engels figyelmét nem annyira az irokézek intim magánélete, hanem társadalmi rendjük ragadta meg. A nők és férfiak jogai és kötelességei hangsúlyozottan egyenlőek voltak. A közösség tagjai nagyon erősen kötődtek a klánhoz. Mivel minden közösségi vagyonba ment, nem volt szükség arra, hogy a magántulajdon védelmével foglalkozzanak. Nem volt körükben európai értelemben vett társadalmi hierarchia. Bár a véneknek és törzsi elöljáróknak meghatározó súlya volt a döntések kialakításában, a közösség döntött a saját ügyeiről.
Irokéz nagycsaládokról fotó még a XX. század elejéről is fennmaradt. A második világháború alatt azonban az irokézek életmódja is megváltozott, amerikanizálódott, és ma már csak a hagyományokat ápolók, a régi történetek tudói tudnak mesélni az egykori többszerelmű törzsi társadalomról.
Irokéz törzsi nagycsalád egy 1914-ből származó fotón.
Szerző: DBA, 2017.01.10.